[progressive shot]

A második részben Saiid válaszait olvashatjátok. Az interjúért köszönet a srácoknak és a Marie Kristensen szendvics bárnak, valamint az értünk.hu stábjának. A fotókat Csengeri Viktorina készítette.

Milyen zenét hallgatsz mostanában?

- Legszívesebben az elkészült új anyagokat. Ezek olyan zenék, amikben vendégeskedtem, jó pár ilyen dolog volt mostanában. Egyik kedvencem a Cadikkal készült új szám, azt nagyon sokat hallgatom, de ami inspiráló hatással van rám, az például Fink. Nagyon szeretjük Petivel a Finket, megőrültünk a Szigeten totálisan. Egyébként teljesen eklektikus, tényleg random, tegnap például Verdi Nabuccóját hallgattam. Egészen furcsa ötlet volt. Igazából a növényeimet locsoltam és tudtam, hogy szeretik a klasszikus zenét.

Mit jelent számodra az öltözködés? Mi a kedvenc ruhadarabod?

- Most az órám, mint kiegészítő, mert ez új. Meg az új cipőm. Mindig az, ami új. Most a Nike cipőm a kedvencem, klasszikus Air Force 1-es. Ebből minden jó háztartásban van legalább egy. Mit jelent nekem az öltözködés? Fontos is, meg nem is. Igazából nem annyira törődöm vele, de mondjuk sokkal jobban, mint a Peti. Mind a ketten, amikor ilyen nagyon rap-gyerekek voltunk, akkor tényleg minden zsír új és márkás volt rajtunk. A Peti már egészen furcsán tekint vissza erre az időszakra, mert rajta aztán végképp minden nagyon-nagyon márkás volt és minden passzolt mindenhez. Most már nem törődik ezzel az egésszel. Én megmaradtam ilyennek, szeretem az új cuccokat, de nem álldogálok a tükör előtt órákon keresztül, hajamon sincs mit igazgatni. Az olyan pólókat szeretem még amiknek vicces vagy komoly üzenete van akár szövegileg, akár designban, mert így is közölhetsz magadból valamit, konkrétabban, mint azzal, hogy például milyen stílusban öltözködsz.

Mit tartasz a legjobb tulajdonságodnak?

- A legjobb az egyben a legrosszabb is: végtelenül türelmes vagyok és ezáltal a fejemre nőnek emberek. De tényleg, már ijesztően türelmes vagyok, ezt egyébként apámtól örököltem. Ő olyan, hogy főzőcskézik, valamin összekapnak anyámmal, aki elkezdi papuccsal verni a fejét, apám meg közbe kavargatja tovább a levest. Birkatürelmű ember. Én meg ezt örököltem, de ennek az a hátulütője, hogy nem szólok rá emberekre, úgyhogy ez jó is meg rossz is.

Hogyan mutatnád be a gyerekkori éned?

- Én nagyon jó gyerek voltam, a bátyám meg borzasztóan rossz és nem voltunk a legjobb testvérek. Ketten vagyunk, két évvel idősebb nálam. Én szerettem is ebben a posztban díszelegni, mert egy csomó kiváltság járt ezzel. Azért annyira jó nem voltam, csak szerettem eljátszani. Rengeteget sportoltunk mind a ketten, nekem így gimi előtt ezek meghatározó évek voltak. Úsztunk, kosaraztunk, fociztunk, röplabdáztunk, teniszeztünk. Vívtam is, futottam is, lovagoltunk, ezt mind rendszeresen toltuk, amellett, hogy gördeszkáztunk vagy bicikliztünk. Petivel is deszkáztam együtt egy pár évet. Neki nagyon jó stílusa volt, fú... ő nem is tudom mennyit, én nyolc-kilenc, talán tíz évet deszkáztam, benne is van az egyik szövegben, hogy miért hagytam abba. Volt a Wesselényiben egy gördeszkás bolt, a hátuljában meg egy rap bolt és találtam ott egy Wu Tang lapot. Megláttam és úh, ez nekem kell! Zsír új volt minden rajta, haverom viszont eltörte a saját lapját, én meg ugye jószívű és türelmes vagyok, úgyhogy odaadtam neki. Egyébként ő ilyen híres reccsentős csávó volt, mondtam is neki, hogy el fogod törni, Geri, de nem, ő vigyázni fog rá. Aztán hívott és mondta, hogy ez reccs. Ráadásul volt náluk egy házibuli, aminek másnapján a szülők kidobták a deszkát, mert lomtalanítás volt és azt hitték, hogy ez simán kuka. Felfüggesztés, kerekek, mindennel együtt ki lett dobva. Én akkor ott abbahagytam a deszkázást.

Életed egy zűrös periódusában mi segít, hogy újra összeszedd magad?

- Nem nagyon szoktam mélypontra kerülni. Nem törődöm úgy a dolgokkal, hogy túlságosan sokáig le tudjanak nyomni. Ha valami tré van, akkor az nagyon hamar elillan, tehát nincs is időm vele foglalkozni. Valószínűleg a szüleim elvesztése lesz az első olyan dolog, ami miatt huzamosabb ideig mélypontra fogok kerülni, de egyébként a kis civilizációs problémák nem hatnak meg annyira, hogy kikészüljek miattuk.

Ha elérsz valamilyen sikert, hogyan ünnepled meg?

- (elgondolkodik) Hát valószínűleg jól berúgok a haverokkal. Nincs külön ceremónia vagy ilyesmi. Album befejezésénél az már eleve ünnep, hogy nem bent ülök a stúdióban reggelig. Most az utolsó lemeznél például a barátnőm hazaköltözött a szüleihez, mert gyakorlatilag a stúdióban laktam, amíg készült az album és emiatt totálisan lehetetlen volt az életem. Az, hogy ennek vége, már önmagában egy ünnep, tényleg. Szóval iszogatunk egy kicsit, koccintunk egymással.

Szerinted mik a generációd erényei és hibái?

- A mi generációnkban még van némi tisztelet. Kevesebb valószínűleg, mint az előzőben, mert ez mindig így van és ezt hallgattuk mi is az idősebbektől, de ha most kontrasztba kéne állítani a mostani fiatalsággal, ami már tényleg hatalmas szakadék... mi még úgy nőttünk fel, hogy ha valaki egy-két évvel idősebb volt, akkor így ültünk és hallgattuk és akkor néha meg mertünk szólalni. Most meg nem az, hogy öregemberekkel tiszteletlenek a fiatalok vagy a tíz évvel idősebbekkel, hanem olyanokkal is, akik halál jók abban amit csinálnak. Le se szarják, semmi tisztelet nincs bennük. Hibája a mi generációnknak szerintem az, hogy különbnek gondolja magát. Azért, mert hiányoljuk a tiszteletet a fiataloktól, azt hisszük, hogy mi különbek vagyunk, ami nem így van. Ez csak egy új generáció és teljesen más a világ.

Mesélj egy szívmelengető sztorit, ami az ismertségednek köszönhető!

- Pécsi buliban voltunk fellépni és egy dunaújvárosi testvérpár odajött hozzánk koncert végén. Rehabon voltak ott, hogy leszokjanak a heroinról és mondták, hogy a kezelések alatt végig minket hallgattak és nagyon sokat segített nekik a zenénk. A Kertvárosban van az elvonóközpont és van egy olyan szövegem, hogy “Kertváros, herkások, telehányt vécé. / Egyedül nem megy, csak a fele ábécé.” és ezt annyira magukénak érezték meg annyira betalált, hogy meghallották ezt a számot és onnantól kezdve minket hallgattak végig és nagyon sok energiát kaptak a zene meg a szövegek által. Nemrég találkoztam velük Orfűn, néha Pécsett is összetalálkozom velük, lényeg, hogy most rendben vannak meg minden. Dolgoznak, egészségesek, lejöttek a cuccról és azóta nem is estek vissza, úgyhogy ez egy elég fontos sztori számomra.

Milyen filmet néztél újra többször is?

- Kiskoromban a Bud Spencer filmeket százmilliószor megnéztük, amit meg felnőtt koromban többször újranéztem az A gyűlölet volt. Szerintem 60-70-szer biztosan láttam. De amit mostanában... a Bosszúállókat néztem meg háromszor, mert képregény fanatikusok vagyunk a Petivel, ő már nem annyira, de én az összes képregény-adaptációt nagyon szeretem.

- szöveg: Brauner Máté

  képek: Csengeri Viktorina

  (kontaktért köszönet az értünk.hu-nak)